Az éjszakai fogcsikorgatást és a fogak összeszorítását nevezzük bruxizmusnak. Ha az egymásnak feszülő fogak el is mozdulnak, akkor jön létre a csikorgatás, ha mozgás nem kíséri, akkor a szorítás. A szorítást akár több órán keresztül, folyamatosan képes fenntartani az ember. A szorítás ereje akár 10-szerese is lehet a nappali tudatos maximális szorító erőnek. A helyzetet még fokozza, hogy ilyenkor a fogakra ható erő nem tengelyirányú.

A páciens nem tud róla, a hangjelenség miatt a környezete viszont érzékeli. A páciens számára figyelmeztető jel lehet az ébredés utáni fáradtságérzés, fej-nyak-váll- és gerincfájdalmak, valamint zsibbadás a karban, amelyet a fogak és az állkapocsízület tompa fájdalma kísér.

A felnőtt lakosság 20%-a rendszeresen csikorgat. A fogváltás alatt a gyerekek akár 50%-a is átmenetileg csikorgathat. Ritkán bárkinél előfordulhat, ilyenkor azonban érdemes odafigyelni, mivel az egészség fenntartásában valamilyen egyensúlyi zavar lép fel. Abban az esetben, ha ez rendszeressé válik, betegségről beszélünk.