Bemutatkozás
Orvoslás
Fogtechnika
További tevékenységek
Gyógyulás
ISO 9001   

Miért probléma?Megoldás
Az éjszakai fogcsikorgatást és a fogak összeszorítását nevezzük bruxizmusnak. Ha az egymásnak feszülő fogak el is mozdulnak, akkor jön létre a csikorgatás, ha mozgás nem kíséri, akkor a szorítás. A szorítást akár több órán keresztül, folyamatosan képes fenntartani az ember. A szorítás ereje akár 10-szerese is lehet a nappali tudatos maximális szorító erőnek. A helyzetet még fokozza, hogy ilyenkor a fogakra ható erő nem tengelyirányú.

A páciens nem tud róla, a hangjelenség miatt a környezete viszont érzékeli. A páciens számára figyelmeztető jel lehet az ébredés utáni fáradtságérzés, fej-nyak-váll- és gerincfájdalmak, valamint zsibbadás a karban, amelyet a fogak és az állkapocsízület tompa fájdalma kísér.

A felnőtt lakosság 20%-a rendszeresen csikorgat. A fogváltás alatt a gyerekek akár 50%-a is átmenetileg csikorgathat. Ritkán bárkinél előfordulhat, ilyenkor azonban érdemes odafigyelni, mivel az egészség fenntartásában valamilyen egyensúlyi zavar lép fel. Abban az esetben, ha ez rendszeressé válik, betegségről beszélünk.

Mi is ez valójában? Pontos oka nem ismert, csak feltételezések vannak. Több ezer évvel ezelőtti iratokban is szerepel, többek között a Bibliában is, az Ó- és Újszövetségben egyaránt.

Részlet Máté evangéliuma 8,12-ből: "lészen sírás és fogaknak csikorgatása."

Zsoltárok 37.9-ből: "Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogát csikorgatja rá."

A tibeti és mongol tekercsképeken a mosolygás mellett fogvicsorgás is előfordul. A kedves mongóliai Usnisavidzsja fölött lángokban égő fekete védő istenségek ülnek vastag vörös ajkakkal és vicsogó fehér fogakkal.