|
Az éjszakai fogcsikorgatást és a fogak összeszorítását nevezzük bruxizmusnak. Ha az egymásnak feszülő fogak el is mozdulnak, akkor jön létre a csikorgatás, ha mozgás nem kíséri, akkor a szorítás. A szorítást akár több órán keresztül, folyamatosan képes fenntartani az ember. A szorítás ereje akár 10-szerese is lehet a nappali tudatos maximális szorító erőnek. A helyzetet még fokozza, hogy ilyenkor a fogakra ható erő nem tengelyirányú.
A páciens nem tud róla, a hangjelenség miatt a környezete viszont érzékeli. A páciens számára figyelmeztető jel lehet az ébredés utáni fáradtságérzés, fej-nyak-váll- és gerincfájdalmak, valamint zsibbadás a karban, amelyet a fogak és az állkapocsízület tompa fájdalma kísér.
A felnőtt lakosság 20%-a rendszeresen csikorgat. A fogváltás alatt a gyerekek akár 50%-a is átmenetileg csikorgathat. Ritkán bárkinél előfordulhat, ilyenkor azonban érdemes odafigyelni, mivel az egészség fenntartásában valamilyen egyensúlyi zavar lép fel. Abban az esetben, ha ez rendszeressé válik, betegségről beszélünk.
|
Mi is ez valójában? Pontos oka nem ismert, csak feltételezések vannak.
Több ezer évvel ezelőtti iratokban is szerepel, többek között a Bibliában is, az Ó- és Újszövetségben egyaránt.
Részlet Máté evangéliuma 8,12-ből: "lészen sírás és fogaknak csikorgatása."
Zsoltárok 37.9-ből: "Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogát csikorgatja rá."
A tibeti és mongol tekercsképeken a mosolygás mellett fogvicsorgás is előfordul. A kedves mongóliai Usnisavidzsja fölött lángokban égő fekete védő istenségek ülnek vastag vörös ajkakkal és vicsogó fehér fogakkal. |
|
|
| |